Az enyhe éghajlat fontos szerepe
Nyáron sok növény vegetációs stádiumban van. Mallorcán nyáron gyakran esõtlen, száraz idõszakot kell átvészelni. Utána ugyan az örökzöld fák és cserjék megtalálják leveleiket, ám a legtöbb fûfélék és füvek sárgák és elszáradtak maradnak. Elõször szeptemberben, amikor újból elered az esõ, akkor hajtanak ki újra.
Ezek után elkezdenek zöldellni és virágozni, hasonlóan egy második tavaszhoz.
Mint a sivatagi tevetüske-bokornál, a száraz idõ alatt sok elszáradt cserjére, csigák ragadnak. Ezek egy új élethez hasonlóan ébrednek fel, mihelyt az elsõ esõ leesik.
Mallorcán a különbözõ évszakok teljesen érezhetõek, de nincs jéghideg tél hóval, faggyal és síkos utakkal. Legtöbb évben alig lehet havat látni. Minden új évben csak egyszer fordul elõ, hogy a síkságon megmarad a hó, a parton pedig soha. Az arabok által behozott datolyapálmák, ugyanúgy, mint a vadon növõ törpepálmák és kaktuszok éppen hogy eltudják a havat viselni.
Tehát nem csoda, hogy Mallorca télen is zöld, akkor is amikor a mandulafák, a platánok, a nyárfák és a legtöbb gyümölcsfák levélruháikat idõnként elhullajtják, úgy mint Közép-Európában.
A legtöbb növény és gyümölcs, amit Mallorcán találni lehet, bizonyos tájformákhoz és éghajlatövezetekhez van hozzászokva. A síkságon és a tengerpartokon más fajtájúak fejlõdnek, mint a hegységekben.
A tengerparti növényzet
A gyakori fákat, amelyeket a tengerpart közelében lehet látni, strandi vagy Aleppo erdei fenyõket, sokszor olasz fenyõnek neveznek. Az igazi olasz fenyõk, amelyeken ízletes magok nõnek, ehhez képest ritkák a szigeten. Az erdei fenyõerdõkben lévõ törpefa, fa pusztából áll, amely õsszel és télen pirosasan virágzik és több mint 2 méter magasra nõ. A Mastixcserjékbõl mindenekelõtt piros, késõbb fekete bogyós, rozmaringból alacsony cserjéjû világoskék vagy fehér virágúak vannak jelen. A rozmaringágaknak tövisük van, amelyek a fenyõtûre emlékeztetnek. Ha valaki szétmorzsolja az ujjai között, aromás illatot érezhet. A konyhában sültekhez rozmaringot használva, különös ízt kaphatunk.
Mint törpefa, az erdei fenyõerdõkben elõtûnnek a sárgán virágzó, tüskés borókabokrok és -egyes helyeken- az eperfák is.
Az erdõk világos részeiben, többszörösen nõ az úgynevezett pampafû.
Vágófûnek is nevezik - és ezt jó okból: aki mászás közben a hegyoldalon a vágófûben kapaszkodik, könnyen megsebesülhet. Másrészrõl: pihenésképpen nagyobb vágófû csomókra leülhetnek, mint egy kényelmes fotelba. Ez a fû több hegyoldalt borít, kecskék és birkák tápláléka.
